Nemrég egy továbbképzésen vettem részt, ahol a téma a rehabilitáció volt, és meglepődtem azon, amit a prevencióról írtak. Sokan már tudjátok, hogy a megelőzés híve vagyok, számomra fontos, hogy az emberek megtanuljanak tudatosan élni, odafigyelni saját magukra, hogy megőrizhessék egészségüket. Bármennyire is trendi lett ma a fitneszvilágban mozogni, még mindig rengeteg ember van, aki szinte semennyire nem figyel oda a saját testi-lelki-szellemi épségére. Sokan csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már baj van, és ezt annyira sajnálom, mert rengeteg problémát meg lehetett volna előzni egy kis odafigyeléssel.
Na szóval, amin megrökönyödtem, az az volt, hogy a tanultak alapján az egészségügyben a prevenció fogalma csak akkor jelenik meg, amikor már a betegség is jelen van. A prevenciónak több szintje van (elsődleges, másodlagos, harmadlagos), amelyek egy adott betegség, vagy abból fakadó károsodás, esetleg, egy ezeket követő fogyatékosság megjelenésekor válik szükségessé. Tehát a lényeg, hogy akkor kívánnak csak megelőzni egy még rosszabb állapotot, amikor egy adott probléma már kialakult. Kérdem én, hogy mi van azokkal, akik most még egészségesek, és nem szeretnék, hogy ezen állapotuk a későbbiekben nagy mértékben romoljon? Úgy gondolom, az ő számukra is fontos lenne hangsúlyozni az odafigyelés fontosságát. (Tudom, tudom, ezért hívják korháznak, nem pedig egészségháznak…) Léteznek ugyan szűrőprogramok, szervezett egészségnapok, hasznos könyvek, kutatások, szuperjó előadások ebben a témában, de úgy érzem, hogy sok emberhez még mindig nem jut el. Lehet, hogy nem is akarják, hiszen egyszerűbb a homokba dugnunk a fejünket. Persze, az ember az autóját rendszeresen szervizbe viszi, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e. Jó lenne, ha saját magunkat is évente szervizeltetnénk – igaz, ez még messze nem elég, hiszen a testünknek minden nap szüksége van a megfelelő odafigyelésre, törődésre, mozgásra. Mint ahogy bizonyos időközönként az olajcserét elvégezzük a kocsiban, úgy saját magunkat is rendszeresen meg kellene „olajoznunk”. Nagyon szeretem a mozgást, és mindent megteszek azért, hogy másokkal is megszerettessem, ebben igyekszem jó példát mutatni, ezért is készülök nektek tartalmakkal. A képzés, amin részt vettem, egyébként egy színvonalas előadás volt, nagytudású oktatókkal, nem ők tehetnek arról, hogy milyen definíciókat kell tanítaniuk, hiszen ezeket nem ők találták ki, és nem is szeretnék senkit minősíteni.
Szeretem a munkám, bár gyógytornászként én is főleg akkor találkozok a kliensekkel, amikor már baj van. Viszont mivel a megelőzést is fontos küldetésemnek tartom (ahogyan azt korábban már írtam), ezért kezdtem el a jógával foglalkozni. Nagyon üdítő látni minden héten az én kedves, lelkes, kitartó jógázóimat. Rengeteg erőt, motivációt adnak nekem, hiszen ezáltal én is fejlődhetek, sokat tanulok tőlük, és ezáltal nagyobb lelkesedéssel vágok bele az újabb jógaórákba, felkészülésekbe.
