A január gyakran tartogat új célokat, kihívásokat, és ilyenkor beszélünk legtöbbet az új szokások kialakításáról, és az életmódváltásról. Sokszor az időhiány és egyéb nehezítő tényezők keresztülhúzzák számításainkat, és képtelenségnek érezzük, hogy valami újat beillesszünk a mindennapjainkba, mint például az egészségesebb ételek elkészítését saját kezűleg, vagy a testmozgást. Szeretnék viszont egy olyan szokást megmutatni, amihez nem kell plusz idő, erőfeszítés, hiszen alapjáraton minden nap végezzük, csak épp a minősége nem mindegy, és nagyon pozitív hatással lesz a mindennapjainkra, közérzetünkre és egészségünkre. Előtte viszont engedjétek meg, hogy egy nagy emberről beszéljek nektek, aki erről az eszembe jutott, utána ígérem visszakanyarodok az új szokáshoz.
Géczy Gábor (1963. február 6. – 2021. január 11.) magyar fizikus, egyetemi tanár és a magyar népi hagyományok lelkes újjáélesztője volt. Legismertebb munkája Magfalva megalapítása, amely a Pest megyei Monor és Gomba között található. Magfalva célja az volt, hogy bemutassa a természetközeli, önellátó életmód lehetőségét, és elősegítse a hagyományos paraszti gazdálkodás újjáélesztését. Hitte, hogy a modern fogyasztói társadalom fenntarthatatlan, és ezért szükség van a nagy ellátórendszerektől való függetlenedésre. Ezt a célt szolgálta a Mintaként Alkalmazott Gondviselés (MAG) szervezet is, amelyet barátaival együtt alapított 1997-ben. A MAG célja az volt, hogy segítsen az embereknek önellátóvá válni, és visszatérni a hagyományos paraszti életmódhoz, amely nemcsak egészséges élelmiszert és kényelmes otthont biztosít, hanem erős közösségi kötelékeket is kialakít. Halála után felesége vállalta, hogy továbbviszi férje munkásságát, megőrizve és továbbadva annak szellemi örökségét. Ez a folyamat biztosítja, hogy Géczy Gábor életműve és tanításai továbbra is hatással legyenek a magyar közösségekre és a természetközeli életmód iránt érdeklődőkre.
Géczy Gábor egyik ismert mondása szerint “magyar ember evés közben nem beszél, hanem programoz”. Ez a hagyományos magyar illemszabály arra utal, hogy étkezés közben a beszéd kerülése elősegíti az ételre és az evés folyamatára való összpontosítást. Hasonló gondolatokat találunk Omraam Mikhaël Aïvanhov “A táplálkozás jógája” című művében is, amely az étkezés spirituális és tudatos megközelítését tárgyalja. Aïvanhov szerint az étel nem csupán a test tápláléka, hanem finomabb elemek forrása is, amelyek hozzájárulnak az ember teljes lényének kibontakozásához. A könyv hangsúlyozza, hogy az étkezés során tanúsított hozzáállás és tudatosság befolyásolja a táplálékból nyerhető energiákat és azok hatását életünkre. És itt vissza is kanyarodtam az elejéhez. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Képzeld csak el, mekkora a különbség aközött, hogy vitatkozás közben étkezel vagy nyugalomban. Az előbb felsorolt után gyakran érezhetjük azt, hogy kavarog a gyomrunk, nem esett jól az étel. Ugyanez lehet akkor is, ha cikáznak a gondolataink, aggódunk miközben fogyasztjuk az ételt, gyakran felugrunk közben, vagy pedig hangosan hallgatunk közben zenét, sorozatot, vagy podcastot. Nem tudunk odafigyelni saját magunkra, így az ételt sem a saját fejlődésünkre fordítjuk, hanem elpazaroljuk, rosszul használjuk fel.
Zárásképpen pedig egy részlet a könyvből:
“Igyekezzetek csendben enni – és itt nemcsak arról van szó, hogy ne beszéljetek, hanem az evőeszközökkel se csapjatok zajt -, minden falatot rágjatok meg alaposan, időnként vegyetek mély lélegzetet, de mindenek előtt koncentráljatok az ételre és adjatok hálát az égnek ezért a hihetetlen bőségért. Azért kérem ezt tőletek, mert ezek a látszólag jelentéktelenek tűnő gyakorlatok a leghatásosabbak az igazi önuralom kifejlesztéséhez. Ugyanis az apró dolgokban tanúsított önfegyelem az, ami képessé tesz bennünket a nagyobb dolgok uralására. Amikor látok valakit, aki hanyag és ügyetlen az apró dolgokban, ebből egyből tudom hogy nemcsak az, hogy a múltban milyen zűrzavarban élt, hanem azt is, hogy mindezek a hiányosságok hogyan fognak negatívan hatni a jövőjére. Mert minden mindennel összefügg. Persze az étkezések alatt nehéz csendben maradni és kizárólag az ételre koncentrálni… ám ha sikerül csöndben maradni és mozdulatainkat uralni, akkor a bensőnkben csapunk zajt… Vagy ha sikerül belsőleg megnyugodnunk, akkor a gondolataink kószálnak másfelé. Nos ezért mondom a táplálkozásról azt, hogy ez egy jóga, mert a helyes étkezés figyelmet, koncentrációt és önuralmat igényel.”
